• Anna Gulyas-Kovacs

Autók, gyíkok és a valóság


Már vagy tíz éve Balatonfüredre járok haza. Ez az a hely, ahol a család együtt tud lenni, ahol mindenki otthon van és ahol három generáció is tud közös programot csinálni úgy, hogy azt mindenki szívből élvezi is. A sárga ház, amely előtt toronymagas fenyőfa áll és kapuja fölött hatalmas rózsabokor ível, első látásra szerelem lett. Kétség sem fért hozzá, hogy ránk várt. A szoba, amelyet az évek során mondhatni megörököltem a testvéremtől, most távollétem idején dolgozóként funkcionál, és ha otthon vagyok, én is előszeretettel használom annak. Néha elvonulok és írok.


Egyik reggel bátortalan kopogás szakítja félbe a történetem kidolgozását.


— Gyere be! — kiáltom oda, közben folytatva az írást.

Eltelik pár másodperc, hátra nézek, hogy mégis mi lehet a tétovázás oka, de semmi. Ismét odakiáltok, így aztán a kilincset végül kívülről valaki óvatosan lenyomja és az ajtó résnyire nyílik. A hétéves Unokaöcsém kukucskál be.

— Bejöhetek? — kérdezi picit bátortalanul.

— Nahát, te vagy az? Persze, gyere csak! — mosolygok rá biztatóan és az irodai forgószékkel felé fordulok. — Mizújs?

Kiskamaszos lendülettel trappol át a szobán, fején kedvenc baseball sapkája.

— Hamarosan indulunk és jöttem elköszönni — áll meg előttem, hangja szomorkás.

Na igen, a gondtalan balatonozásnak nagy vonzereje van. Pláne, ha minden nap jár mellé egy fagyi is.

— Én is ma megyek ám vissza Budapestre!

— Komolyan? — szeme boldogan felcsillan, mintha érezné, így nem marad ki semmi jóból, majd témát is vált. — Mit csinálsz? — fejével a laptopom felé biccent, aminek a képernyőjén a készülő regényem egyik fejezete van megnyitva.

— Írok. Tudod, a könyvet, amiről meséltem, ami azon a szép szigeten játszódik Horvátországban.

Egy pillanatig gondolkodik, aztán felteszi a kérdését.

— És miről fogsz írni?

— Szerinted miről írjak? — kérdezek vissza.

— Szerintem a valóságról — vágja rá habozás nélkül.

— Az jobb?

— Az olyan meséket, szeretem, amiben a valóság van. Meg autók és állatok — teszi hozzá és látom, komolyan beszél.

— És milyen állatok? — érdeklődöm.

— Gyíkok! — feleli és szája szinte a füléig ér a nevetéstől.


Balatonfüred, 2021.07.14.

10 megtekintés0 hozzászólás