• Anna Gulyas-Kovacs

Tigrincsidomár és lakberendező

Mizújs Cicákok és Cicákosok? Itt Lizus!


Képzeljetek, megszelídítettem a Tigrincset! Már egyáltalán nem fúj rám és nem tart büdösnek sem. Tudjátok, eddig, amikor megszagolt, elgondolkodott, vágott egy grimaszt, majd fújt. Én meg erre általában majdnem összecsináltam magam és ijedtemben visszafújtam. Viszont azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem grimaszol és ma már nem is szaglászik, viszont rájött, hogy jókat tudunk együtt játszani. És én ettől nagyon boldog vagyok! Ezentúl szólítsatok csak „Tigrincs szelídítő Hegyvidéki Maine Coon Lizusnak”!


Ma reggel miután háromszor alaposan megreggeliztem, óriási fogócskába kezdtem a Tigrinccsel! És most már aztán én voltam ám a fogó! Tekitigrincs úgy futott előlem, hogy azt egy „gepárduc” is megirigyelhette volna, de azért az én nyúl tempóm sem volt ám semmi! Rohangáltunk keresztbe és kasul a lakáson, a Nagyhajú meg a fejét fogta, hogy megint mit fogunk leverni.

Támadáááás!

Aztán picit bújócskáztunk is a függöny mögött és csak picit cakkoztuk ki a körmünkkel, csupán, hogy megmutassuk, milyen jól tudna kinézni, ha a Nagyhajú nyitottabb lenne az új trendekre. Aztán a frissen vetett ágyikón randalíroztunk, bebújva a takaró alá is. Nagyon jó kis móka volt és én tényleg nem értem a Nagyhajút, hogy ezzel meg mi volt a problémája. Végül szerintem nem bírta idegekkel és lelépett, így aztán nyugodtan folytathattuk tevékenységünket és a cicaszobánkat is teljesen átrendeztük. A kaparófát szépen vízszintbe helyeztük, így sokkal jobban elérhető és jobban lehet bújócskázni alatta, a kajás dobozokkal kicsit gurigáztunk, a plüsseinket pedig becibáltuk a nappaliból, hogy teljes legyen a kép. Aztán a Nagyhajú visszatért a nyugi-sétájából, bár nekünk azt mondta, csak boltban volt és fölfedezte a lakberendezési műveleti területet. Látnotok kellett volna az arcát! Közölte, hogy nem vagyunk normálisak, meg hogy tíz percre nem hagyhat itt bennünket és hogy jobb volt, amikor még fújtunk egymásra, mert most csak a hülyeséget tudjuk fokozni. Hiába mondtam én a Nagyhajúnak, hogy ez a legújabb divat, meg hogy a Tesóimmal is ezt csináltuk, tehát csak tudom, hogy maine coonéknál mi a menő, ő csak visszaigazgatta az általunk tökéletesen elrendezett dolgokat. Nem értem én ezeket a „simákat”, pláne, ha még nagyhajúak is.

Mínőségellenőrzök.

Később meg képzeljétek, óriási fennforgás volt, mert szerelő szerkós simák jöttek és hattttalmas hálókat tettek föl az erkélyajtókra! A Nagyhajú nagyon örült, mert így kedvére szellőztethet végre én meg levegőzhetek anélkül, hogy azon aggódna, kimegyek és leesek az erkélyről. Pfff mintha én csak úgy le tudnék esni! Én maximum elegánsan leszökellenék, ha nagyon akarnék, de hat minek, elég jó kis hely ez az Otthon, valljuk be. Hiszen melyik magamfajta macsek mondhatja el, hogy van egy saját maga által megszelídített tigrise? Nektek, hogy telt a napotok cicákok?


Csók, puszi! Lizus (tigrincsidomár és lakberendező)

21 megtekintés0 hozzászólás